Azt érzed, hogy rossz úton jársz, rossz az, ahogyan élsz? Hogy tehetnél többet is, hogy lehetne jobban is? Egy vadon élő nő, aki valaha szakértője volt az önostorozásnak, majd ötven felé megértette a miérteket és önmagát. Felvállalta mindazt, ami érdekli, és kivonult a túlcivilizált társadalomból. Ványa Kira Krisztina története. Azt érzed, hogy rossz úton jársz,…
Néha úgy lennék pillangó! Csak gondolnék egyet, kinyitnám a szárnyaimat, és elrepülnék. Bárhova, fel a magasba, széllel szemben vagy épp a széllel kegyesen, hagynám, hadd repítsen. Biztosan sokan vannak úgy, mint én: néha egy másik életről fantáziálok, néha máshol másvalaki lennék. Nem azért, mert nem szeretem az életem, hanem csak azért, mert egyszerre vagyok vad és szelíd, egyszerre él bennem a kalandornő és a gondoskodó anya.
Az idő kincs. Egymás ideje legalább akkora mint az, amit magunkra szánunk. Így kezdi ahogy belibben, légies könnyedséggel. Hajdú Orsolya, drámapedagógus, művészetterapeutával beszélgetek újrakezdésről, újratervezésről, egy másik valóságról, ahová szabad a bejárás, ahol az idő – ha számít is –
megáll egy pillanatra, majd azt kérdezi “Hol vagy? Merre tartasz? Hová rohantál eddig?”
Ma Toldi István egy délvidéki magyarlakta faluban él, Kupuszinán, egy olyan közegben, ahol az elmúlt évtizedekben előfordult hirtelen jött gazdagság, majd mindent elsöprő infláció. Voltak háborús idők, amikor hosszú heteken át a felettük zúgó repülőgépeket hallották, és volt béke, amikor mindenki végezte a dolgát: a földet művelte. Egy hely, ahol mindig újra kellett tervezni a fennmaradáshoz, és ahol csak egyetlen biztos pont van az életben, a falu, ahová mindig visszatérhetsz. Ha elképzelek egy mesemondót, éppen ilyen ember áll előttem: kicsit köpcös, a hangja mély és dallamos, tájszólással beszél, és amikor felhangzik az “Egyszer volt, hol nem volt…”, arca átszellemül, és ő maga is a mese szereplője lesz. Toldi István, a kupuszini mesemondó története…
Tizenhat évesen azt mondták “Te úgysem fogsz lefogyni!”, neki mégis sikerült. Liza a következő két évben alig harmincnyolc kilót nyomott. Az anorexiát akkor még nem ismerték fel, ő viszont pontosan tudta mi történik vele.
Ma, három évtizeddel később, Dr. Lukács Liza, szakpszichológus, sikeres terapeuta és országszerte keresett előadó, könyveiben az étkezési zavarok és az ebben elsődleges szerepet játszó szülői minták szerepéről ír.
Két évvel ezelőtt, egy augusztusi reggel úgy kelt fel, hogy tudta: rákos. Nem sokkal később, azt is megtudta, hogy hat hónapja van hátra… És akkor elkezdett igazán élni. Váradi Eszter, a Felhők alatt című könyv írója meséli el történetét.
Mint akkor, régen… – így hívták Tel-Avivban azt a kis boltot, ahol szappanokat főztek és árultak. Ahonnan olyan illat áradt, ami már több méterrel odébb is érezhető és hívogató volt. Mintha nyomokat követnél. Beleszippantasz a levegőbe, és keresni kezded: honnan jön ez az ismerős, édeni illat? Elmúlt karácsonyok illata… – A Parpar kézműves termékek alkotója, Sziffer Péter története.
Farkasné Kéri Mann Rózsa gyógynövényes gyógymasszőr, kétszeres nagymama és sokak által szeretett gyógyító enged közelebb minket szenvedélyéhez, Bajon a saját gyógynövényes kertjében, ahol 96 féle gyógynövényt sikerült meghonosítania…
Adatvédelmi tájékoztató | Felhasználási jogok | Kapcsolat
© 2021 Neked elmesélem | Designed by KOLORdsgn
