Azt érzed, hogy rossz úton jársz, rossz az, ahogyan élsz? Hogy tehetnél többet is, hogy lehetne jobban is? Egy vadon élő nő, aki …
Az idő kincs. Egymás ideje legalább akkora mint az, amit magunkra szánunk. Így kezdi ahogy belibben, légies könnyedséggel. Hajdú Orsolya, drámapedagógus, művészetterapeutával beszélgetek újrakezdésről, újratervezésről, egy másik valóságról, ahová szabad a bejárás, ahol az idő – ha számít is –
megáll egy pillanatra, majd azt kérdezi “Hol vagy? Merre tartasz? Hová rohantál eddig?”
Apám ilyen volt. Az első férfi, aki megteremtette anyám vágyott világát, és akit más tekintetben is méltónak érzett magához. Túlságosan is. Megesett, hogy szeretni merte.
Gyerekként ismerték meg egymást, de már akkor érezték: összetartoznak. Majd huszonegy évvel később, szinte mindenüket elveszítették, egy ideig félő volt, hogy egymást is. Az élet alaposan próbára tette házassági fogadalmukat, de ők azóta is, muskétásként védelmezik egymást és bővülő családjukat.