Az aranyérem magával hozott egy 180°-os fordulatot. Kamerák kereszttüzébe került, magazinok lapjaira, riporterek figyelmébe – és valahányszor kérdezik, a válaszaiban mindig ott van egy stabil, belső hit. Ami ahhoz köthető, amit még kislányként kérdezett egy vasárnapon az apukájától: „Szerinted én miért születtem így?” „Valószínűleg Istennek terve van veled.” Illés Fanni paralimpiai bajnok meséli el a történetét.
Apám ilyen volt. Az első férfi, aki megteremtette anyám vágyott világát, és akit más tekintetben is méltónak érzett magához. Túlságosan is. Megesett, hogy szeretni merte.
Minden szépben Magát látom. Ön a drága vigasz, hogy létezik.
Éjszaka borul a napra, aminek csókja vörösen búcsúztatja az eget.
Édesapám okos, jóképű, ambiciózus férfi volt, és számomra teljesen megközelíthetetlen. Szinte nem is ismertem, nincsenek vele emlékeim… Illetve de, egy valamire mégis emlékszem, ami nem emlék, hanem sokkal inkább egy érzés, egy vágyakozás, hogy szeressen engem. Mindig irigyeltem az olyan lány gyermekeket, akiket átölelt az édesapjuk.
Megtapasztaltam: kell az önkontroll. Sokáig hittem, ha színpadra állok, legalább arra az időre, le kell tudnom tenni a fájdalmam.
Nem engedem, hogy a nők bántsák magukat. Hogy elmondják miért nem szépek, miért nem értékesek és miért nem szerethetőek. A nők többsége bántja magát, mint ahogyan egykor én is tettem.
Volt egyszer egy életem, egy ma már nem létező Jugoszláviában, annak egy meghitt, kedves, egyszerű kis falujában, Csantavéren, ahol megtanultam: nincs fontosabb a szabadságnál.
Adatvédelmi tájékoztató | Felhasználási jogok | Kapcsolat
© 2023 Neked elmesélem | Designed by KOLORdsgn
