Tizenhárom évesen csontrákot diagnosztizáltak nála, aminek következtében “leválasztotta” magát a testéről, azt képzelve, hogy nem is az övé, hogy ez a betegség nem az ő testét emészti. Majd évtizedekkel később, a Via Etnán sétálva hazafelé végre érezte, hogy élni és nőnek lenni jó. Az idén megjelent Az átlátszó nő című novelláskötetének történeteiben benne van mindaz a megélt, hárított, bevallott, eltaszított érzés, amin keresztülment ő, és a környezetében élő összes meghatározó nő. Végtelen számú érzés kavarog a lapok oldalán, ami miatt nemcsak letehetetlen olvasmány, hanem egy olyan kötet, amiben mindannyian megtaláljuk önmagunkat. Ughy Szabina író, szerkesztő, irodalomterapeuta enged közelebb minket önmagához.
Angyali nyugalom, elfogadás lengi körül. Azt mondja folyton siet, de én nem érzem, azt sokkal inkább, hogy inkább hallgatna és kérdezne engem, minthogy saját magáról beszéljen. Nyolc évig írta a tavaly novemberben megjelent Intuíció a gyakorlatban című könyvét, mert sosem tartotta elég jónak ahhoz, hogy kiadja a kezéből. A könyvvel párhuzamosan vetkőzte le magáról a tökéletesség mítoszát. Pattermann Kinga vezetői coach, tréner, szervezetfejlesztési tanácsadó, és hat gyermek édesanyja enged közelebb minket önmagához, és ahhoz, hogy hogyan használjuk intelligensen megérzéseinket.
Talán még sosem éltem át a békét. Annak nyugodt, szemrebbenésnyi jelenét, a szív lassú, álomba ringató csendjét. Egyszerűen nem vágyom a csendre, az emberek nélküli napokra, a vidéki élet ajándékaként adott lassúságra. Még nem jött el az életemben az ideje annak, hogy megálljak, megnyugodjak, az én szívem a fővárossal együtt lüktet. Hangosan dübörög, nem bír magával, nem kímél, nem áll meg, ég, pörög, hajt, mert olthatatlanul benne él, küldetése van: „azért születtem, hogy gyógyítsak.” – Dr. Czakler Éva az Országos Mentőszolgálat szolgálatvezető főorvosának története, aki tavaly Szent-Györgyi Albert Orvosi díjban részesült.
Vele sétálni a városban olyan, mintha egy élő lexikonnal beszélgetnél. Ismeri a házakat amik mellett, ha nem szólna, csak elsétálnék… de ő helyettük beszél. Épületek helyett, amik sokat láttak, amik olyan embereknek, történeteknek adtak otthont, melyek rég a feledés homályába merültek. Vincent Baumgartner a Budapest téglái és a Buildings Tell Tales oldalak tulajdonosa enged közelebb minket önmagához.
A legromantikusabb, legérzékenyebb férfi, akivel valaha is beszélgettem, aki úgy mesél a szerelemről, hogy már a puszta szavaitól libabőrös lesz az ember. Szenvedély, megszállottság, kitartás jellemzi. Első rövidfilmje, a Katapult a chicagói közönséget is elvarázsolta, most áprilisban pedig első nagyjátékfilmje debütál, Az első kettő – amelyben eljátszik a gondolattal: mi lett volna, ha a film két szereplője lett volna az első két ember, akik szerelembe esnek a történelem kezdetén. Szövényi-Lux Balázs filmrendező enged közelebb minket önmagához.
„Azt hiszem, szabad léleknek születni kell, és ha szerencsés vagy, megadatik, hogy kibontakoztathasd, és megérkezhess a benned lévő szabadságba. Az ember mindent csak a saját bőrén tanul meg: csak a saját tapasztalat valódi tudás, az elméleti tudás nem az. Az életet csak élve lehet tanulni, úgy, hogy beleveted magad a sűrűjébe, felelősséget vállalva a saját életedért.” Farnadi Péter a Hetedhét Nap Házának tulajdonosa, a Liliputi babahordozókat és puhatalpú babacipőket gyártó cég egyik alapítója, de elsősorban szabad ember. Most ő enged közelebb minket önmagához.
Egy házasságnak sosem úgy lesz vége, hogy valaki felkel egy reggel és azt mondja, nem szeretlek többé, elválok, elköltözöm. A folyamat jóval korábban kezdődik. Bogár Zsuzsa tanácsadó szakpszichológus és családterapeuta, Válásterápia című könyvével kapaszkodót nyújt mindazoknak, akik már eljutottak addig a pontig, hogy a válás megfogalmazódott bennük, de szeretnék úgy irányítani a folyamatot, hogy az ne traumatizáló, hanem együttműkődő legyen, hogy a legtöbbet hozhassák ki ebből az új élethelyzetből.
Böjtös Kinga, enteriőr Dj, a népszerű Vizitkártya rovat szerzője, húsz éve független szerző, Magyarország legnevesebb lakberendezéssel, otthonnal foglalkozó magazinjainak írt olyan alkotók történeteiről, akik rátalálva lakóhelyükre, valóban hazatértek, nemcsak a földön, lélekben is.
Főzy Vilma indiánkutató, a Néprajzi Múzeum Amerika-gyűjtemény muzeológusa volt. Tizenhárom évesen kapta meg élete első, legfontosabb kérdését: hogyan képzeled el magad húsz év múlva? És volt mit elképzelnie: „a kanadai erdőségekben élek és az indiánokat kutatom. Házasság és anyaság nem szerepelt a terveim között.”