Néha úgy lennék pillangó! Csak gondolnék egyet, kinyitnám a szárnyaimat, és elrepülnék. Bárhova, fel a magasba, széllel szemben vagy épp a széllel kegyesen, hagynám, hadd repítsen. Biztosan sokan vannak úgy, mint én: néha egy másik életről fantáziálok, néha máshol másvalaki lennék. Nem azért, mert nem szeretem az életem, hanem csak azért, mert egyszerre vagyok vad és szelíd, egyszerre él bennem a kalandornő és a gondoskodó anya.
„Sokszor, ha választani kellett, a rosszabbat választottam, a csúnyább almát, a nehezebb feladatot, mert azt éreztem, hogy majd jobbá, kecsegtetőbbé teszem… A tökéletlen mindig jobban vonzott. Talán mert semmi sem volt tökéletes körülöttem.” – Határozott stílus, mesebeli otthon, békés mosoly és tiszta szemek – Hájas Réka festő, rajztanár, háromgyerekes édesanya, egyedül, Kecskemét belvárosától nem messze… elrepít minket az ő világába, ahol jó lenni.
Szeretném, hogy a végső elszámolásnál, helyesen tudjak válaszolni… mert hiszem, hogy a kérdés nem az lesz, hogy mit kaptál, miket szereztél, hanem hogy mit adtál, és amit te kaptál, azt miként használtad, és tovább adtad-e? Abból tudsz csak adni, amiből neked is van… Egy zenész, akiből árad a jóság és a béke, akiről sehol máshol nem lehet olvasni ilyen közelről… Három gyerekes édesapa, férj, barát, csapatjátékos, tanár és ráadásul Kossuth és Liszt Ferenc-díjas klarinétos, szaxofonos… Borbély Mihály meséli el történetét.
Egy vajdasági, szőke kisfiú, aki egy tikkadt, csendes vasárnapi délután elkobozta édesanyja fényképezőgépét… Az első fotóját sosem láthatta, mégis ő lett a hazai National Geographic legtöbbet publikáló magyar fotóriportere. Reklámszakember, dizájner, fotóriporter, aki megtanult mesélni szavak nélkül. Radisics Milán története.