Vele sétálni a városban olyan, mintha egy élő lexikonnal beszélgetnél. Ismeri a házakat amik mellett, ha nem szólna, csak elsétálnék… de ő helyettük beszél. Épületek helyett, amik sokat láttak, amik olyan embereknek, történeteknek adtak otthont, melyek rég a feledés homályába merültek. Vincent Baumgartner a Budapest téglái és a Buildings Tell Tales oldalak tulajdonosa enged közelebb minket önmagához.
Minden szépben Magát látom. Ön a drága vigasz, hogy létezik.
Egy átlagos reggel. Homályosan pislogok bele az új nap kezdetébe. Hajcsatt, és a szokásos mozdulat, amivel feltűzöm a hajam. Egy pohár víz, minden ugyanaz, és mégsem. Visszafekszem, ma úgysem sietek sehova, nem várnak sehol.
Látványosan szenvedett. Szinte kérte, hogy sajnáljam. Amikor közel voltam, és tudta, hogy közel vagyok, lassabban állt fel, többet remegett, erőtlen kedvtelenséggel csavarta le a kupakot. Mutatni akarta, hogy nehéz, hogy fáj.