FEL
Etűdök

Lehetne másképp

Látványosan szenvedett. Szinte kérte, hogy sajnáljam. Amikor közel voltam, és tudta, hogy közel vagyok, lassabban állt fel, többet remegett, erőtlen kedvtelenséggel csavarta le a kupakot. Mutatni akarta, hogy nehéz, hogy fáj.

De ettől, csak szánalmat és félelmet váltott ki belőlem. Félelmet attól, hogy ne váljak hozzá hasonlóvá…

Tudtam, hogy jó, talán még erős is, de az erejét nem magába vetette, hanem abba, hogy mutassa: ő így is jól lesz, ő ezen is túl lesz – de azért legyél itt és segíts nekem! A kérdés: „Mikor jössz újra?” – a „Nem látod, hogy nélküled nem fog menni?” kérdése, de közben könnyedén legyint: „Menj csak, szólok, ha bármi kellene!” Ellentét egyetlen mozdulatban. Ellentmondás egyetlen villanásban. Hol és melyik az igazság?

Azt mondják, vannak emberek, akik csak a saját igazukat fújják, csak azt ismerik… milyen beszűkült, és az igazságtól merőben távol álló igazságtalanság.

És milyen igazságtalan vagyok én is, mert abban a hitben nézem a fájdalmat, a kínlódást, hogy felesleges kimondanom: kérlek, legyen másképp, lásd, hogy lehetne másképp!

Törjön fel belőlem: mond ki! Merd kimondani, hogy fogalmad sincs, mit kezdj a több sebből vérző 62 éveddel, csak egyszer vállald: gyenge vagy, hibáztál, csak egyszer legyél önmagadhoz megengedő, önmagadat szerető, emberi. És akkor hinni fogom, hogy fel tudlak emelni!

– Egy emlék alapján, írta Kosztin Emese. –

Facebook hozzászólások

«

»

ÍRD MEG NEKEM A VÉLEMÉNYED!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük