Volt egyszer egy életem, egy ma már nem létező Jugoszláviában, annak egy meghitt, kedves, egyszerű kis falujában, Csantavéren, ahol megtanultam: nincs fontosabb a szabadságnál.
A bal karomon egy kopott, zöldeskék, de bájos mákvirág, a jobbon egy élénkebb, élettel teli páfránylevél és kardos pillangók… Ez mind én vagyok, olyan valaki, aki mindig lázadt a szürkeség, az egyhangúság, a kiszámíthatóság és a drága szülei féltő szavai ellen.
