FEL
Riportok

A mellem azonosult a daganattal.

Két évvel ezelőtt, egy augusztusi reggel úgy kelt fel, hogy tudta: rákos. Nem sokkal később, azt is megtudta, hogy hat hónapja van hátra… És akkor elkezdett igazán élni. Váradi Eszter, a Felhők alatt című könyv írója meséli el történetét.

Két évvel ezelőtt, egy augusztusi reggelen úgy keltem fel, hogy tudtam: rákos vagyok. Nem sokkal később azt is megtudtam, hogy hat hónapom van hátra. Akkoriban már több álmatlan éjszakám is volt. Mígnem egyik éjjel, egy rémálomból riadtam fel.

Arra ébredtem, hogy hasogat a jobb mellem, és álmomban rám akarják csukni a koporsó fedelét, amit én két kézzel tolok el magamtól: ne, ne, itt vagyok! Élek!

Felkaptam a köntösömet és kiszaladtam a ház elé, hogy friss levegőt szívjak. Rossz beidegződés, hogy “a rák nem fáj”, ha már növekszik, igenis fáj.

2017-ben egy rutinszerű, esti zuhanyzásnál egy apró bors méretű csomót tapintottam ki a jobb mellemen, ami nagyon közel volt a bőrfelszínhez. Azt hittem, pattanás lesz. Semmi rosszra nem gondoltam. Elhatároztam, elmegyek egy vizsgálatra. De az időpontot halogattam. Az emlőultrahangon azt mondták, ez egy ártalmatlan nyirokcsomó, de azért menjek el mammográfiára. Nem mentem el. Megnyugodtam. És ez hiba volt… de akkor, más ember voltam még. Fontosabbak voltak a teendőim. A napok pedig csak úgy peregtek. Ezt nevezem az előző életemnek.

Édesanyaként a szoptatást követően megereszkedtek a melleim. Ezért plasztikai sebészhez fordultam. Hiú voltam. Átestem egy szépészeti beavatkozáson. Így lettek szilikon melleim. Vészjósló jel lehetett volna, amikor a jobb mellem eldeformálódott, asszimetrikus lett. De „csak” annyi derült ki, hogy tönkrement az implantátum, és, hogy egy mocsaras, olajszerű folyadék került a jobb mellszövetem közé. Természetesen, senkivel ilyen korábban még nem fordult elő. A megoldás: ki kell cserélni. Még itt sem merült fel bennem, hogy bármi baj lenne, de hónapokkal később a borsszem méretű apró csomó, borsó méretűre növekedett. És ahogyan maszírozgattam a mellem, már nem egy, hanem három csomót találtam.

Ekkor volt az a bizonyos reggel. A rémálom, amiből felriadva hangosan zakatolt bennem a gondolat, és a szívem a fülemben kalapált. Leültettem a páromat, és vele szemben leültem én is. Megfogtam a kezét, az enyém jéghideg volt, és hirtelen nemcsak hidegnek, gyengének is éreztem. Teljes bizonyossággal mondtam a férjem szemébe: beteg vagyok. Ő hárított. Nem hitte el. Semmi nyoma nem volt kívülről a testemet emésztő daganatnak. Két kérdést tettem fel neki: ha úgy van, kitartanál mellettem? És vigyázol a kisfiamra?

A történet folytatása:  https://marieclaire.hu/riporter/2021/12/06/varadi-eszter-az-igy-gyogyulok-en-blog-szerzoje-a-mellem-azonosult-a-daganattal/

Neked elmesélem | Kosztin Emese

Facebook hozzászólások

«

»

ÍRD MEG NEKEM A VÉLEMÉNYED!

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük